Fűtésszerelés

Modern épületek esetén a fűtőrendszer teljesítményét az épület hőszigetelése határozza meg, vagyis pótolnia kell azt a hőmennyiséget, hőveszteséget, amely „elszökik” az épületszerkezeten át.

Az emelkedő energiaárak arra kényszerítenek, hogy minden lehetőséget megragadjunk, mely csökkenti a fűtéshez szük­séges energia mennyiségét.

A jól megtervezett és kivitelezett hőszigetelés jelen­tősen csökkenti az épület hőveszteséget. Ezzel elérhetjük, hogy kisebb tel­jesítményű fűtőrendszert alkalmazhatunk. Sok családi házban az utólagos hőszigetelés akár 30 %-kal is csökkentheti a hőveszteséget – néha még nagyobb mértékben is -, és ezzel a fűtési kiadásokat.

Figyelem! A fűtőrendszer teljesítményének legalább akkorának kell lennie, hogy pótolni tudja az épületszerkezeten át távozó hő mennyiségét, a hőveszteséget.

Nyilvánvaló tehát, hogy a jó hőszigetelés lehetővé teszi a kisebb energia­felhasználást az épület fűtése során, vagyis kisebbek lesznek a fenntartási költségek. Nem csak a rezsiköltségen spórolhatunk, a jó hőszigetelés lehetővé teszi, hogy kisebb teljesítményű kazánt, kisebb radiátorokat vásároljunk, ezzel is jelentős megtakarítást érhetünk el. Vagyis az üzemel­tetés mellett pénzt takaríthatunk meg a fűtőrendszer egyes elemeinek, a kazánnak és a fűtőtesteknek az árából is.

Egy közepes méretű családi ház fűtőrendszerének negyven évvel ezelőtt legalább 25 kW teljesítményűnek kellett lennie, a külső falak utólagos hőszigetelése, az ablakok cseréje akár felére is csökkentheti az épület hőveszteségét, vagyis a fűtőrendszer teljesítménye is ilyen mértékben csökkenthető. Általánosan elmondható, hogy a fűtőrendszerek teljesít­ménye fokozatosan csökken, az évekkel ezelőtti állapotokhoz képest egy­re több kis teljesítményű kazán és más tüzelőrendszer kapható.

A fűtési szakterület szakértői évek óta próbálják tökéletesíteni a fűtési rendszereket és azok elemeit, hogy csökkentsék a fűtési költségeket.

Erre a környezetvédelmi szempontok mellett az egyre növekvő energiaárak kényszerítik a gyártókat és a felhasználókat. Helyes fűtési mód megválasztásával, a rendszer egyes részeinek jobb kihasználásával – főképpen helyesebb szabályozással – jelentős összegeket takaríthatunk meg.

Az energiaszükséglet, a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére irányuló eddigi törekvések ellenére az energiafelhasználás egyelőre óhatatlanul növekszik. Az energiatermelésnek végső soron jelentős hatása van a természeti környezet állapotára. Még a háztartásokban, a kereskedelemben, a termelőüzemekben, szolgáltatásokban, vagyis bár­mely munkahelyen elérhető minimális energiamegtakarítás is hozzájárul­hat a természeti környezet megóvásához.

A szükséges fűtőanyag mennyiségének csökkentése nemcsak a fűtés gazdaságosságát befolyásolja, de hatással van a levegőszennyezésre, a le­vegőbe jutó szennyező- és káros anyagok, gázok mennyiségére is. A fűtő­anyag-megtakarítást és ezzel a kibocsátott szennyezőanyag mennyiségét többféle módon lehet csökkenteni. Ezek közé tartozik például a kis víz­hőmérsékletű fűtés (padlófűtés), nagy hatásfokú (kondenzációs) kazánok alkalmazása, hőszivattyúkat és napenergiát hasznosító berendezések, az épület és a pincében vezetett hővezetékek jó hőszigetelése, a rendszer megfelelő vezérlése és a fűtőtestek megfelelő elhelyezése.

Ökológiai szempontból a legmegfelelőbb fűtőrendszerek a következők:

• a hőforrás hőszivattyú vagy napenergia;
• a kis vízhőmérsékletű padlófűtési rendszer.

A fűtőrendszer gazdaságos üzemelésének további feltétele (amely egyben környezetbarát szempontból is fontos) a jó minőségű vezérlés és az épület és a nem fűtött helyiségekben vezetett hővezetékek nagyon jó minőségű szigetelése. Természetesnek kellene tartani azt is, hogy az épületeket nem kell túlfűteni, sem a családi házakban, sem a panelépületekben.

A fűtés problémakörének megértéséhez legalább érintőlegesen foglalkoz­nunk kell a hőveszteség kérdésével is. Figyelembe véve a folyamatosan növekvő energia- és fűtőanyagárakat, meg kell ragadni minden lehetősé­get a takarékossághoz.

A megfelelően megválasztott építési anyagok, a jó minőségű kivitelezés esetén a fűtésre fordított energia mennyisége a teljes energiafogyasztás 40 %-ára csökkenthető.

A hőveszteség függ attól, hogy milyen anyagokat használnak az építkezéshez, és milyen módon szigetelték az egyes elemeket. Az öreg, rosszul szigetelő ablakokon akár a hő 40 %-a is elszökhet, új, hat légkamrás műanyag ablakok beépítésével ez az arány 20 %-ra csökkenthető, ha a kivitelezés és az ablakok szigetelése jó minőségű.

A hőveszteség szempontjából fontos tényező az épületnek a külső térrel érintkező valamennyi eleme. A múltban a legnagyobb hőveszteséget a rosszul szigetelő ablakok okozták. Napjainkban az épületek többségébe több légkamrás műanyag vagy faablakokat építenek be. A megfelelő szigetelés hatására az áteresztett hő mennyisége egyes esetekben harmadára csökkent.

Bármilyen fűtési rendszer ajánlása előtt célszerű a fűtött épület hőveszteségét kiszámítani. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a téli időszakban mennyi hő távozik a külső falakon, a tetőn, a padlón keresztül, ill. az abla­kok és ajtók tömítetlen helyein. Ezt az eltávozott hőmennyiséget pótolni kell a fűtési rendszernek az egyes helyiségekben, hogy meglegyen az előírt hőmérséklet.

Hőszigeteléssel védekezhetünk a hőveszteség ellen. Minden anyagnakvan bizonyos hőszigetelő tulajdonsága. Ahhoz, hogy megtudjuk, mennyire alkalmas egy anyag a hőszigetelésre, először a hővezetési tényezőjét kell megvizsgálni. Általában érvényes az a megállapítás, hogy minél könnyebb egy anyag (kisebb a sűrűsége), annál kisebb a hővezetési képessége és így jobbak a hőszigetelő tulajdonságai.

Bármilyen anyagot használjunk is a hőszigetelésre, szem előtt kell tartanunk, hogy a szigeteléseknek szorosan illeszkedniük kell.Amennyiben a hőszigetelő anyagok nem fekszenek egymásra, úgy otthőhidak alakulnak ki. A hőhíd olyan hely, ahol a hővezetési ellenállás értéke kisebb, így ott kisebb lesz a hőmérséklet, megszökik a meleg. Ilyen helyen könnyen bekövetkezhet a nedvesség kondenzációja és a penészedés. A hőhidak növelik a hőveszteséget és hatásukat gyakran túlfűtéssel kompenzáljuk. A hőhíd közelében ülő személy hideget érezhet annak ellenére, hogy a helyiségben egyébként meleg van.

A falaknak van egyfajta természetes szellőzése. Ez abból fakad, hogy a fal minden oldalán különböző a levegőnyomás. Ugyanakkor hozzájárulhat még a nedvesség terjedése is.

A szokásos építőanyagok közül a polisztirolhabnak van a legnagyobb ellenálló képessége a nedvesség terjedésével szemben. Továbbá hatékony szigetelő még a habos PVC és más könnyített anyagok. A hőszigetelés elvégezhető utólagosan is mind a szerkezet belső, mind külső oldalán.

Egy épületszerkezetben szigetelni kell még a csőhálózatot, a kazánokat, a vízmelegítőket, a hőcserélőket stb.

A csőhálózatot azért szigeteljük, hogy megelőzzük a bepárásodást – ami a hűtő- és klímaberendezéseknél a hideg víz közlekedése során tapasztalható.

Az épület hőszigetelésének korszerűsítése olyan intézkedéseket igényel, amelyekkel csökkenteni lehet a fűtéshez szükséges hő mennyiségét.

Ezek az intézkedések lehetnek:

• az épületszerkezet módosítása (ajtóbenyíló kialakítása, az ablakok, bejárati ajtó cseréje, a külső falak, tető, födém szigetelése);
• a fűtőrendszer korszerűsítése, (hatékonyabb hőforrás alkalmazása, a pincében vezetett csövek szigetelése);
• az üzemeltetési költségek csökkentése (fűtésszabályozás alkalmazása a főforrásnál, a hőelosztóban, a fűtőtesteken, kisebb hőmérsékletű vizet használó fűtőrendszer alkalmazása).

Nagy hőmennyiség takarítható meg az épület hőszigetelésével. Ez magában foglalja a régi ablakok cseréjét, a ház utólagos hőszigetelését megfelelő szigetelő anyaggal. Szigetelőanyagként általában polisztirén lapokat, különböző anyagokból készült szőnyegeket, poliuretánhabot (az ajtók és ablakok illeszkedésénél) és más anyagokat használhatunk.

A szigetelés akkor hatékony, ha a legmegfelelőbb anyagokat használjuk, és betartjuk a gyártók által előírt technológiai előírásokat. Nem mindegy, hogy milyen falra milyen anyagot választunk, más anyaggal kell szigetelni a külső falakat, ehhez homlokzati polisztirént alkalmazunk, más anyagot választunk a tetőtér, a födém szigeteléséhez a ház belső részében.

A hőigény csökkentése, a hőszigetelés nem olcsó dolog, de a befektetés megtérül. A költségek függnek a felhasznált anyag fajtájától és vastag­ságától.

További megtakarítást hozhat a kazánház átalakítása és fűtésszabályozók alkalmazása a fűtőrendszerben. A befektetett költségek megtérülési ideje attól függ, hogy milyen mértékben emelkednek az energiaárak, és milyen hideg telek várhatók, vagyis mennyit kell majd fűteni az elkövetkező években. Az utóbbi években nagyon külön­bözött a tél hossza és átlagos hőmérséklete, a megtérülést nehéz pontosan meghatározni. Az árak is folyamatosan változnak. Hozzávetőlegesen azzal számolhatunk a jövőben, hogy 5.. .10 év alatt térül meg a befektetett pénz.

A padlófűtés lehetséges megoldásai ma már a korszerű fűtőkábelek műszaki paramétereitől függnek. Ezek fő jellemzői, hogy tetszőleges hosszban alkalmazhatók – 50 cm-től több 100 m-ig – és közvetlenül a hálózati feszültségre, 230 V-ra köthetők.

Bárhol, bármikor bővíthetők vagy visszabonthatok.

A fűtőszalag teljes hosszban érzékeli környezete hőmérsékletét. Ahol meleget érzékel – pl. bútorok vagy szőnyegek alatt – leszabályozza a fűtést, azaz kisebb hőt ad le,”ahol hideget érzékel – pl. ajtók, abla­kok előtt – ott nagyobb hőt ad le, így biztosítja a helyiség egyenletes hőmérsékletét.

Nem vetemednek a bútorok, nincs kellemetlen komfortérzés az ülő- és fekvőgarnitúrák alatt létrejövő túlfűtés miatt. Szerelése gyors és egyszerű, nem szükséges speciális hidegvégkiképzés.

Az elektromos fűtés beszerelése a meleg vizes fűtéssel összehasonlítva jóval egyszerűbb, például nem kell elvégezni a vezetékek nyomáspróbáját, elkerülhető a szerelvények és más elemek üzemeltetési vizsgálata, nincs szükség légtelenítésre, a vezérlőszerelvények beállítására stb. Az elektro­mos padlófűtés energiahatékonysága nagyobb minden más fűtési rend­szer hatékonyságánál, elérheti a 99 %-ot. Az elektromos energiát szinte veszteség nélkül hőenergiává alakíthatjuk, ami a meleg vizes fűtés eseté­ben elképzelhetetlen. Az elektromos padlófűtéshez fűtőszőnyeget, fűtő­fóliát vagy fűtőkábeleket használunk. Mindegyik fűtőelem viszonylag vé­kony, vastagságuk nem éri el az 1 cm-t. A legelőnyösebb a használatuk azokban a helyiségekben, ahol a padlót kerámialapokkal burkoljuk, mint például a konyhában vagy a fürdőszobában .

Az elektromos padlófűtéshez biztosítani kell a 230 V-os feszültségű elek­tromos áramot. A fűtést külön áramkörre kell kötni, saját biztosítóval. A gazdaságos üzemeltetéshez fűtésszabályozóval kell ellátni. A fűtőszőnye­geket gyakrabban használják a fűtőfóliánál, ezért azoknak itt a könyvben nagyobb teret szentelünk.

A rendszer elemei:

Az elektromos padlófűtés a következő részekből áll:

•  fűtőszőnyeg vagy fólia (esetleg fűtőkábel)
•  hőérzékélő;
•  műanyag  rögzítők;
•  elektromos biztosító;
•  hőszabályzó.

A hőszabályzó és a biztosító kivételével a többi alkatrész az elektromos fűtőrendszer tartozéka. A padlófűtés része még a fűtőszőnyeg mellett szerelőbeton, a vízszigetelés, dilatációs szalagok, hőszigetelés, hővisszaverő alátétfólia, beton simítóréteg és a járófelület. A padlófűtéskészlet része általában a fűtőszőnyeg a hőérzékelővel és a műanyag rögzítők.

Az elektromos fűtőrendszerek alaptípusai

A sugárzófűtőrendszereket három csoportba oszthatjuk: tárolós, részle­gesen tárolós és közvetlen fűtési rendszerekre. A fő különbséget a hőleadók  feletti betonréteg vastagságában és a hőleadás gyorsaságában tapasztaljuk. A hőleadás gyorsaságán a fűtés bekapcsolása és a hőleadás kezdete köztiidőt értjük.

A betonréteg vastagsága attól függ, hogy milyen típusú fűtőrendszert választunk.Minél vastagabb a réteg, annál hosszabb időre van szüksége az átmelegedéshez, vagyis annál később kezdi melegíteni magát a helyiséget.

A közvetlen fűtésnél a fűtőszőnyeget nem takarja beton, közvetlenül a padlócsempe borítja.

A felfűtés ideje azt az időmennyiséget jelenti, amely szükséges a beton­réteg teljes felületének felmelegítéséhez, vagyis az az időszak, amíg a hő eljut a járófelületbe, és megkezdődik a helyiség felmelegítése. A közvet­len fűtésnél a fűtőszőnyegre már csak egy vékony, rugalmas ragasztóréteg kerül, amelynek feladata a szőnyeg egyenetlenségeinek eltüntetése. Erre a rétegre kerül a járófelület: a kerámiaburkolat. Ez a típus nem képes hőtárolásra, ezért nagyon gyorsan fűteni kezdi a helyiséget, gyakorlatilag nincs felfűtési ideje.

A teljesítmény azt mutatja, hogy az adott fűtőszőnyegnek mekkora a telje­sítménye a padlófelületre vonatkoztatva. A hőtárolós fűtéshez, amelynek vastagabb betonréteget kell felmelegítenie, nagyobb teljesítményű fűtő-szőnyeget alkalmazunk, mint a más fűtőrendszerek esetében. A nagyobb teljesítményt úgy érjük el, hogy nagyobb teljesítményű fűtőkábeleket alkalmazunk, vagy a kábeleket sűrűbben, egymáshoz közelebb helyezzük el. Azokon a helyeken, ahol nagyobb fűtőteljesítményre van szükség, a kábelek közeit akár a felére is csökkenthetjük. Ezt általában a hidegebb helyeken alkalmazzuk, például a az ablakok környékén.

Az fűtőszőnyeges fűtés

A fűtőszőnyeg úgy működik, mint egy padlóba épített fűtőtest. A szőnyeg alkalmazható új épületekben, de a régi épületek felújítása során is, például ha a fűtőrendszert vagy egész épületelemeket újítunk fel. A fűtőszőnyegek teljesítménye 10 W-tól néhány kW-ig terjedhet. A nagy üzemcsarnokokban több szőnyeget is elhelyezhetnek, amelyek összteljesítménye meghaladhatja akár a 10 kW-ot is.

A fűtőszőnyegek szerelésére a következő alapelvek vonatkoznak:

•  a szőnyeg és a fal közt legalább 5 cm-es hézagot kell hagyni;
•  az összekötőkábelt és a hőérzékelőt műanyag védőcsőben kell elhelyezni;
•  a hőveszteség elkerülésére a szőnyeget hőszigetelő rétegre kell fektetni;
•  nem szabad fűtőszőnyeget teríteni a berendezési tárgyak és a bútorok alá;

A közvetlen padlófűtés esetében, a hőtárolós rendszerrel szemben, a fűtőszőnyegre nem kerül betonréteg. A padló teljes építési vastagsága a járólappal együtt legfeljebb 2 cm.

A fűtőréteg vastagsága lehetővé teszi azt is, hogy már kész padlóra alkalmazzák azt.

Ennek a rendszernek további előnye a rugalmas, gyors fűtés- a rövid felfűtési idő.

A bekapcsolás után a fűtőszőnyegek nagyon gyorsan, kevesebb mint 15 perc alatt felmelegítik a járófelületet. Hátránya ugyanakkor a rossz hőtárolás, a padló röviddel a fűtés kikapcsolása után megszűnik melegíteni.

Fűtés fűtőfóliával

Fűtőfóliákat használnak a lakószobák padló- és mennyezetfűtéséhez egyaránt, megfelelnek ugyanis mindkét rendszerhez.

Fűtőkábeles fűtés

A fűtőkábel rézből készült, állandó ellenállású ohmikus kábel. Feladata az elektromos energia hőenergiává való átalakítása.

1 m hosszúságú kábel 8…17 W teljesítményt adhat le. A kábel előnye, hogy nincs textilalaphoz rögzítve, könnyebben alakítható, formálható, mint a fűtőszőnyeg. Hátránya, hogy több helyen kell rögzíteni, mint a szőnyeget, ebből kifolyólag a szerelés is tovább tart.

Dilatációs szalagok

A hőmérséklet-változás hatására az anyagok tágulnak és zsugorodnak, ugyanez a folyamat játszódik le a padlófűtés esetén is.

A hőtágulás kompenzációját, a táguláshoz szükséges hézagot dilatációs sávval tesszük lehetővé, amelyet a helyiségben körbevezetünk.

A dilatációs szalagok jellemző tulajdonságai:

• kitöltik a hőszigetelő lapok és a fal közötti dilatációs hézagot;
• megakadályozzák, hogy a betonrétegben lévő víz a helyiség falába szivárogjon;
• javítják a padló hangszigetelését, gátolják a hanghullámok átterjedését a padlóból a falakba;
• jó hőszigetelők, nagy a vegyi ellenállásuk;
• nem szennyezik a környezetet, újrafelhasználhatók.

Hőszigetelő lapok

A hőszigetelő lapok nélkülözhetetlen elemei a padlófűtésnek, használatuk elkerülhetetlen a hőveszteség csökkentéséhez. A lapokat közvetlenül a helyiség vízszintes tartószerkezetét alkotó betonrétegre fektetjük. A betonrétegnek vagy szerelőbetonnak egy darabból kell állnia, és a teljes felületének simának kell lennie. Erre fektetjük a szigetelőlapokat.

A szigetelőlapokkal elfedjük az egész padlót, azokra a helyekre is fek­tetünk, ahová nem tervezünk fűtőszőnyeget vagy fűtőkábelt. A fűtéstől ugyanis a beton teljes felülete átmelegszik, ha nem szigetelnénk, akkor a hő távozna a nem szigetelt részeken, vagyis nagyobb hőveszteséggel kel­lene számolnunk.

A padlófűtés szigeteléséhez nem használhatunk bármilyen anyagból készült szigetelőlapokat, mivel az átlagos, egyszerű belső szigeteléshez használt polisztirénlapokat a fűtés károsítja, tönkreteszi. A padlófűtéshez extrudált és expandált polisztirénlapokat használunk hőszigetelésként.

A szerelőcégek legalább 5 cm vastagságú szigetelést javasolnak. Vasta­gabb szigeteléssel tovább javíthatunk a helyiség hőszigetelésén, vagyis tovább csökkenthetjük a talajba jutó hő mennyiségét, javíthatjuk a fűtés hatékonyságát. A hőszigeteléssel ugyan nőnek a szerelési költségek, de csökkenthető a későbbi, üzemeltetési költség.

Hővisszaverő alátétfólia

A polisztirén hőszigetelő lapokat hővisszaverő alátétfóliával fedjük le. Ennek két feladata van: a fűtőszőnyegekből származó hőt felfelé irányítja a fűtött padlóréteg irányába, és egyben védi a hőtől az alatta lévő szigetelőlapokat.

A járófelület

A padló legfelső rétegét nevezzük járófelületnek. Ezt sokféle anyagból készíthetjük, mindig szem előtt kell tartani azonban, hogy olyan anyagot válasszunk, amely jó hővezető. A padlófűtés által leadott hőmennyiséget ugyanis minél nagyobb mértékben a helyiségbe kell juttatni, ezért a szigetelőként működő anyagok alkalmazása hátrányos.

Nem megfelelő padlóburkoló tehát például a vastag vagy sűrű szövésű szőnyeg, mivel ezen keresztül nehezen jut át a hő. A padló felszínének hőmérséklete legfeljebb 27 °C lehet, ezt a megfelelő hőszabályozó berendezéssel érjük el.

Napjainkban erős igény mutatkozik arra, hogy a hagyományosan elterjedt padlófűtés és radiátoros rendszerek kombinációját padló-és falfűtés kombinációjával váltsuk ki, vagy ahol a hőszükségletet teljes egészében fedezni tudjuk, csak falfűtést alkalmazzunk. Ennek fő oka elsősorban az, hogy napjainkban az alacsony hőmérsékletű (pl. 45/40°C) hőhordozóval üzemelő fűtési rendszerek hódítanak és a falfűtés vagy a padló-és falfűtés kombináció is ezek közé sorolható.
A hőérzeti kutatások rávilágítanak arra, hogy komfortérzetünk szem­pontjából a levegő hőmérsékleténél van egy fontosabb tényező is: a meleg sugárzás érzékelése. Ennek jelenlétében ugyanis az ember hőérzete kisebb környezeti hőmérsékletet igényel, ugyanakkor komfortérzete mégis biztosított. Tehát a megválasztott belső hőmérséklet 2-3 °C-kal csökkenthető változatlan hőérzet mellett, ez jelentős energia megtakarítást eredményez.

A falfűtéssel elérhető hőmérséklet-csökkentési lehetőség már önma­gában 12… 15 %-os energia megtakarítást jelent. Ezen túlmenően, mivel a helyiség levegő-hőmérséklete függőleges irányba lényegesen egyenle­tesebb, mint a konvekciós fűtéseknél, a további megtakarítás 5…8 %.

A falfűtés nagyon gyors szabályozhatósága még értékesebbé teszi azt, ennek alapja, hogy a rendszer kis belső átmérőjű csőrendszerében lényegesen kevesebb meleg víz cirkulál a hagyományos fűtési rendszerekéhez képest, ezért a felfűtési időszak rendkívül rövid. A sugárzó hőt hamar érzékelhetjük a vékony 2…7 mm-es vakolattal fedett fűtés­csövek felől. Ezen kívül a rendszerhez olyan osztó-gyűjtőket ajánlunk, amely a könnyű szerelésen kívül lehetőséget nyújtanak a fűtési körök pontos és ellenőrizhető hidraulikai beszabályozására, valamint a helyi­ségek hőmérsékletének különálló mechanikus vagy automatikus szabá­lyozására.

A lakótér kisebb hőmérséklete pozitívan hat a vegetatív idegrendszerre, az ember közérzetileg frissebbnek érzi magát, és nő az agy teljesítő­képessége.

A helyiségek porterhelése jelentősen csökken a levegő ventiláció lecsökkenése miatt, ami különösen asztmás és porallergiás család­tagok jelenléte esetén fontos szempont.
A falfelület és a mennyezet fűtésre és hűtésre is használható megfelelő gépészeti kialakítás esetén.  A fűtő-, illetve hűtő réteg relatíve vékony (a padlófűtés betonrétegének vastagságához képest), ezért kicsi a rendszer tehetetlensége a radiátoros rendszerhez hasonlóan. Ez azt eredményezi, hogy úgy, mint a radiátoros rendszernél, az időjárás változásait megfelelő szabályozással gyorsan lehet követni, ugyanakkor az épületszerkezet fűtése ill. hűtése miatt van hőtartó jellege is.
Az előnyöknél érdemel említést az is, hogy nincs külön helyigény, nincs nedvesedés, penészesedés és korszerű energia-előállító berendezésekkel (kondenzációs kazán, hőszivattyú, stb.) üzemeltethető.
A korrektség kedvéért meg kell említenünk talán egyetlen hátrányát is. Ez pedig az előbbiekből adódik. Mivel itt a falak a hőleadók, ha eléjük bútorokat teszünk, nagymértékben csökken a hőleadás, illetve hűtési üzemmódban a hűtés hatásfoka. Ezt megfelelő tervezéssel (előzetes bútorozási terv, csőregiszterek lehetőleg a külső határoló falakra és mennyezetre kerüljenek) tökéletesen ki lehet küszöbölni. Képek, dísztárgyak, lámpák utólagos elhelyezésére is van lehetőség a megfelelő műszerek vagy speciális hőérzékélő fólia segítségével, amely elszíneződésével jelzi a felfűtött csövek helyét.

Fűtés gázzal

Sok ember dönt a gázfűtés mellett, mivel számtalan előnye van és szinte már minden településen hozzáférhető.

A gáz­készülékek felállítására, beszerelésére, összeszerelésére a következő irányelvek vonatkoznak:

• megegyezés a gázművekkel a földgáz szolgáltatásáról;
• azon feltételek elfogadása, amelyeket a gázművek határoz meg a beszerzéssel kapcsolatban;
• kiviteli terv készítése az érvényes előírások alapján;
• a kiviteli terv gázszolgáltató szakembere által történő felülvizsgálata;
• kivitelezés gázregisztrációs igazolvánnyal rendelkező vállalkozókkal;
• a nyomáspróba és a felülvizsgálat elvégzése a területileg illetékes gázszolgáltató és a gázszerelést végző kivitelező közreműködésével történik (Magyarországi gázszolgáltatók: FOGAZ, TI GÁZ);
• gázóra felszerelése és az adott gázkészülék beüzemelése. (A be­üzemelést az adott gázkészüléket gyártó cég szervizhálózatába tartozó szerződött szervizes vállalkozók végzik. A beüzemelő szakembereket a készülékeket gyártó cégek magyarországi műszaki képviselete folyama­tosan kiképzi az általuk gyártott gázkészülékek beüzemelésére és speciális javítására.)

Fűtés elektromos energiával

A mai energia­árakon Magyarországon nappali villamos energiával a legdrágább fűteni. Ha elektromos energiával kívánunk fűteni, akkor szükségünk van az elekt­romos művek által adott engedélyre. Ezért nem árt megismerkedni a bekapcsolás feltételeivel, ill. a szolgáltatásokkal. Magyarországon a villamos energia vételezését, új bekapcsolását és a bővítését az illetékes áramszolgáltató Rt.-nél kell igény szinten kezdeményezni, hol, milyen célra milyen teljesítményt kíván valaki igénybe venni.

Fűtés szilárd fűtőanyaggal

A szénnel, ill. fával való fűtésnek sok hátránya van, még ma is használatos ez a fajta fűtés és biztos, hogy még sokáig használatban marad. Ugyanis ezekkel az anyagokkal általában nem a fő fűtőrendszert táplálják, ezek jobbára ma már inkább csak kiegészítő fűtésre szolgálnak, pl. a kandallókban. Itt nem annyira a hőszerzés a lényeg, mit inkább a tűzmelletti hangulat.

Régebben a klasszikus és széles körben használt kályháknak nem volt éppen a legmegfelelőbb a szerkezete. Kis hatékonyságuk és más hátrá­nyaik miatt ma már kiszorultak a piacról. Ám a folyamatosan égő és auto­matikus szabályozással szerelt kályhák üzemeltetése már gazdaságosabb volt. Mivel azonban e kályháknál gyakran túlfűtés következett be, eltűntek.

A háztartásokban meglévő üzembiztos vegyes tüzelésű kazánokat a gáz­fűtésre áttérés esetén is célszerű fenntartani. Tavaszi, őszi időszakokban alkalmas a családi házakban felgyülemlő háztartási hulladék (papír, rongy, fa) elégetésére, amikor még a gázfűtést nem indították el, vagy már lezár­ták. Szerelés-technikailag csak egy elzáró szerelvényt kell a rendszerbe építeni, amit egyszerű nyitás-zárással lehet átállítani, attól függően, melyik kazánnal akarják a fűtési rendszert üzemeltetni.

 

Hőszivattyúk

Napjainkban már sok cég gyárt hőszivattyút, a választék rendkívül bősé­ges. A meleg vizes padlófűtési rendszerekhez általában levegő/víz, víz/víz vagy föld/víz módszerrel működő szivattyút használnak. A fel­sorolt típusok megfelelő mennyiségű hőenergiát tudnak szolgáltatni a padlófűtéshez, alkalmasak a fűtővíz melegítésére. A hőszivattyút olyan esetben alkalmazhatjuk, ha nagy mennyiségű, kis hőmérsékletű hőener­gia áll a rendelkezésünkre. Ez azt jelenti, hogy nagy mennyiségű levegőre, vízre vagy nagy talajfelületre van szükség, amely hőt vesz fel és ezt továb­bítja a hőszivattyúval a fűtési rendszerbe. A levegő/víz hőszivattyú hátrá­nya, hogy nem működik minden időjárási helyzetben, télen, a nagy hideg jelentősen csökkenti hatékonyságát és teljesítményét. Kis hőmérsékleten (fagypont alatt) a hőszivattyú teljesítménye annyira lecsökken, hogy már nem biztosít elég hőenergiát a padlófűtés üzemeltetéséhez, már nem képes megfelelő hőmérsékletre melegíteni a fűtővizet. Ilyen esetben a hőszivattyút ideiglenesen hagyományos kazánnal kell helyettesíteni.

Napelemek

A napenergia környezetvédelmi szempontból „tiszta” energiának számít, amely a legkisebb mértékben szennyezi a környezetet. Felhasználása a fű­tési rendszerekben nem új keletű dolog. A több négyzetméter felületű napkollektorokat, amelyek felfogják a napenergiát, általában a házak tetején helyezik el, az így nyert energiával melegítik a fűtővizet, de alkal­mas használati meleg víz előállítására is.

Minden a fűtésszerelés témakörben!

Napjainkban nincs olyan fűtőrendszer, amelynek teljesítményét ne lehetne valamilyen módon szabályozni. Ezt többféle módon tehetjük meg.

Az időjárásfüggő elektromos szabályozó

Az időjárásfüggő szabályozó a fűtési rendszer részegységeinek egyike, amelynek célja az energiamegtakarítás és a fűtési rendszer optimális, komfortos vezérlése. A szabályozó a fűtési rendszer fontosabb paraméterei (hőmérsékleti értékek) alapján határozza meg a szükséges beavatkozásoksorrendjét és mértékét. A korszerű időjárásfüggő szabályozók éves automatikus üzemet biztosítanak úgy a fűtési rendszer, mint a használati meleg-víz-rendszer részére. Rendeltetés és kivitelezés szempontjából többféle szabályozó létezik. Az időjárásfüggő szabályozó a kazánházban helyezkedik el.

Programozható időjárásfüggő fűtésszabályozó

A szabályozón nappali és éjjeli helyiséghőmérséklet állítható be, amelyek váltását heti fűtési programmal lehet előírni. Afűtési időprogramot a felhasználó megtervezheti. A szabályozó méri a külső hőmérsékletet, és az épület hőtani tulajdonságait figyelembe véve kiszámítja és beállítja a fűtővíz hőmérsékletét. A fűtővíz automatikusan követi a külső időjárás változását, így az épület helyiségeiben folyamatosan biztosítja a kívánt helyiség-hőmérsékletet.

Nagyon fontos a nagy tehetetlenségű padlófűtéseknél a hőmérséklet-ingadozás elkerülése. A külső hőmérséklet hatását befolyásolja a napsütés és a szél is. A szabályozókhoz kapcsolható szél- és napsugárzás érzékelő is, amelyek hatását számításba veszi.

A fűtővíz hőmérsékletét méri a szabályozó, és motoros szabályozószelep vezérlésével beállítja a számított szükséges értékre. Az ingadozásmentességet a beépített elektronikus visszavezetés biztosítja.

Az automatikus üzem mellett lehet kézi vezérlést is alkalmazni.

Ezért készítettek olyan szabályozókat, amelyek a fűtött helyiség levegőjének hőmérséklete alapján korrigálják az előremenő fűtővíz hőmérsékletét. Ezek az ún. helyiség-hőmérséklet kompenzált időjárásfüggő szabályozók.

A fűtésre tehát a referenciahelyiségben elhelyezett beltéri egység van hatással. A többi helyiségben célszerű termosztatikus radiátorszelepekkel szabályozni a hőmérsékletet. A referenciahelyiségben termosztatikus szelepet felszerelni nem szabad, ill. ha fel van szerelve, azt teljesen ki kell nyitni.

Egyes időjárásfüggő szabályozók alkalmasak a fűtési kör szabályozása mellett a használati meleg víz hőmérsékletének szabályozására is. Ekkor a kazánszabályozás a fűtés és a használati meleg víz együttes hőigényének figyelembevételével történik.

A víz hőmérsékletét a referens helyiségben elhelyezett termosztát szabá­lyozza. A többi helyiségben radiátorszelepekkel lehet szabályozni a hőmérsékletet.

A dinamikus szabályozóval szabályozni lehet a melegvíz-tartályban levő felmelegedését, méghozzá a fűtésre szolgáló víz hőmérsékletének szabályozásától függetlenül.

A kazángyártók az általuk forgalmazott készülékekhez a kazánba pon­tosan illeszthető, beköthető időjárásfüggő szabályozókat is forgalmaznak. Célszerű a kazánhoz ajánlott szabályozót megvásárolni.

Helyiséghőmérséklet-szabályozó (szobatermosztát) elhelyezése, alkalmazása

A legtöbb fűtőrendszert termosztáttal szabályozzuk. Ez a berendezés a levegő hőmérsékletét méri, és ez alapján ad utasítást a fűtőrendszer be­kapcsolására vagy leállítására, a pillanatnyi teljesítményének fokozására vagy csökkentésére.

A rendszer szabályozásához fontos tényező a termosztát elhelyezése. A szabályozót mindig falra szereljük, a legmegfelelőbb magasság 120.. .150 cm a padló felett. Ügyeljünk arra, hogy működését ne befolyásolja világítótest, fűtőtest vagy klímaberendezés. Nem lenne megfelelő a fűtőrendszer szabályozása, ha a termosztát műkö­dését hőforrás vagy az ablakon beszivárgó hideg befolyásolná, mivel az ilyen esetben a helyiségben nem az objektív hőmérsékletet mérné. Nap­jainkban sok különböző típusú termosztát kapható. Az igényesebb vásár­lók programozható berendezést is kaphatnak, ezek lehetővé teszik a kí­vánt hőmérséklet beállítását a nap bizonyos órájára. Megkülönböztetünk egy napra vagy egy hétre előre programozható berendezéseket.

Az egyszerűbb termosztátokkal csak a helyiség kívánt hőmérsékletét tudjuk beállítani. Az „intelligens” berendezések memóriája több adat tárolására is alkalmasak, a termosztát ezek alapján szabályozza a helyiség levegőjének hőmérsékletét. A beállított adatok helyességét a termosztát kijelzőjén ellenőrizhetjük. A szobatermosztát feladata, hogy a beállított hőmérsékletet automatikusan tartsa, és a fűtőkészüléket vezérelje.

A szobatermosztátot a fűtésszabályozás szempontjából „kitüntetett” helyiség falára 1,5 m magasan kell elhelyezni. Ez a helyiség általában északi tájolású legyen. A szobatermosztátot ne tegyük valamilyen hőforrás közelébe, pl. radiátorlámpa, kémény stb. A napsugárzás se érje.

A fűtőtestek a fűtési rendszer azon részei, amelyek közvetlenül továbbítják a hőt a fűtött helyiségbe. Létezik bordás, csöves, lap, sugárzó, meleg levegőjű, elektromos, acél, öntöttvas, falra szerelhető, ventilátoros, szabályozható stb. fűtőtest.

Fontos eldönteni, hogy mihez, mikor és hogyan kívánjuk használni őket és talán már a kiválasztásnál a legfontosabb szempont, hogy az üzemeltetési költségek minél kisebbek legyenek. Fő követelmények a fűtőtesttel szemben: hosszú élettartam, formatervezett alak, minél nagyobb fűtőfelület, minél kisebb vízfelhasználás stb.

Minél nagyobb a fűtőtest hőátadó felülete, annál több hőt képes  közvetíteni a környezetnek. Ezért a legtöbb csöves fűtőtest hőátadó felületét csavart bordázattal vagy sajtolt lamellákkal növelik.

A fűtőtestek teljesítményének fedeznie kell azon helyiség hőveszteségét, ahová a fűtőtestet elhelyeztük.

Nagy helyiségekben két – esetleg több fűtőtestet is elhelyezhetünk. Teljesítményük összege egyenlő a helyiség hőveszteségének értékével. Fontos a fűtőtestek helyes elhelyezése és rögzítése.

A fűtőtestet a leghűvösebb helyre, rendszerint az ablak alatti területre kell elhelyezni.

A fűtőtestek gazdaságos üzemeléséhez az alábbi szempontokat érdemes betartani:

• a fűtőtest körül (minden oldalon) legalább 5 cm szabad helyet kell hagyni a levegőáramlásnak;
• ajánlatos, hogy a függöny 5 cm-rel a fűtőtest fölött végződjön;
• a radiátor mögötti falra érdemes alumínium fóliát erősíteni, ami visszaveri a hőt a helyiségbe;
• a fűtőtest fedését úgy kell megoldani, hogy ne gátolja a levegőáramlást;
• érdemes a legmagasabban elhelyezett fűtőtestekbe légtelenítőt be­építeni;
• tartsuk tisztán a fűtőtest felületét;
• érdemes a fűtőtestbe termosztátot vagy más gazdaságos szabályozó szerelvényt beépíteni;
• bútorokat ne helyezzük a fűtőtest közvetlen közelébe.·

Radiátorok (bordás fűtőtestek)

A leggyakrabban használt fűtőtestek a radiátorok. Az acéllemez radiátorok könnyűek, egyszerűen felszerelhetők és gyorsan fölmelegszenek A lemezek azonban egy idő után rozsdásodnak és a radiátorok kilyukadjanak (leggyakrabban a kapcsolódási pontokban). Élettartamuk 15…20 év körül van.

A szürke öntöttvasból készült radiátorok nehezek, tovább tartják a hőt. Drágábbak, mint az acéllemez radiátorok, de élettartamuk minimum 50 év. A radiátorok kötéstávolsága 300, 500, 600 és 900 mm. Annak függvényében válasszuk ki a radiátor méretét, hogy mekkora a parapett magasság, ill. nincs magassági korlát. A radiátorok hővezető fűtésre alkalmasak, ahol a víz hőmérséklete eléri a 115 °C-ot és túlnyomása 0,6 MPa. Ezért megfelel magasabb épületek fűtésére, nagyobb a nyomás és a lemezes radiátorok már nem alkalmazható.

Az acéllemezből készült lapradiátor a meleg vizes fűtési rendszer korszerű és gazdaságos építőeleme. A kiváló minőségű környezetbarát anyagok felhasználásával, és a legmodernebb technológiával gyártott termék megfelel a kor követelményeinek.

A hagyományos fűtőtesteknél nagyobb részarányú sugárzó hőleadás a gazdaságos üzemeltetést, a kisebb építési mélység az adott helyiség jobb helykihasználását, az egyszerű felületek a tisztántarthatóságot segítik elő.E fűtőtest alkalmazható minden szivattyús melegvíz-fűtési rendszer  (egycsöves, kétcsöves). A csővezeték bármilyen anyagból készülhet acéllemez és öntöttvas radiátor esetén, amely oxigéndiffúzióra nem hajlamos.

A hagyományos fűtési rendszereket 90/70 °C-os fűtővíz hőmérsékletre méretezik, az energiatakarékosságra való törekvés eredménye lett a kis, 75/65 °C-os fűtővíz-hőmérséklet, amely igénynek az acéllemez lapradiá­tor is megfelel. A fűtőtestek csekély vízmennyisége finom, gyors szabályozást biztosít, amely energia-megtakarítást jelent a felhasználónál.

Szegélyfűtőtestek. A szegélyfűtőtest folyamatosan adja le a meleget a külső falnál. A felmelegített falfelület is meleget sugároz, ez kellemes klímát, egyenlete hőmérsékletet eredményez a helyiségben. A külső és belső falak felületének hőmérséklete sem tér el jelentős mértékben.

Padlócsatorna fűtési rendszerek. Bizonyára már találkozott azzal a problémával, hogy nagy üvegfelületeknél nincs lehetőség és mód fűtőtesteket elhelyezni úgy, hogy az szép és esztétikus is legyen. Valójában a nagy üvegfelületeknél van szükség a hő utánpótlására, mivel a levegő hőmérseklete a nyílászáró környezetében hűl le, azok párásodását okozva. Erre nyújtanak megoldást a padlócsatorna rendszerek. Az ablakfelület előtti aljzatbetonba megfelelő helyet kell biztosítani, és ebbe kerül elhelyezésre a kompakt kivitelű fűtőtest lemezházzal, melyet esztétikus rácsozat takar. A meleg  levegő felszáll a rácson, ahol egyenletesen meleg hőfüggöny keletkezik, megakadályozva az ablakok párásodását is. Létezik a fűtőtest­nek olyan változata, ahol a levegő áramlását ventilátor beépítésével növelik, ebben az esetben a hőleadása számottevően megnő.

 

Fűtőtestek (radiátorok) kiválasztása

A fűtőtestek nagysága feleljen meg a helyiségre vonatkozó pontos hőszükséglet-számításnak.

A helyiségek légköbmétere alapján (W/m³) tapasztalati értékek szerint kiosztott fűtőtestek esetében előfordulhat, hogy az egyes helyiségek belső hőmérsékletei egymástól igen eltérőek lesznek, pl. a megkívánt 20 °C helyett 18…24 °C között szórnak. Ezért attól függően, hogy a szobatermosztátot melyik helyiségbe tettük, az egész lakás alul- vagy túlfűtött lesz.

Hogy ezt elkerüljük,

• lehetőleg csak azonos anyagú fűtőtesteket válasszunk, pl. nem keverhető az alumínium- az acéllemez radiátorral;
• a fűtőtesteket ne takarjuk el nehéz, földig érő függönyökkel, ne tegyük azokat burkolat alá, mert rontjuk a hőleadásukat. Amennyiben ez valakinek mégis igénye, arról feltétlen tájékoztassa tervezőjét. A fűtőtestek eltakarása, burkolása többlet radiátorfelületeket igényel;
• minden esetben be kell tartani a fűtőtestgyártók előírásait a fűtővíz nyomására, hőmérsékletére, vízminőségére, az alkalmazható fűtési csőanyagra is.

A kazán legfontosabb tulajdonsága a teljesítménye. Ennek legalább olyan nagynak kell lennie, hogy fedezze a befűtött helyiség hőveszteségeit. Amennyiben a rendszerhez vízmelegítő is csatlakozik, a kazán teljesítményének még nagyobbnak kell lennie. A kazánnak jó füstcsővel kell rendelkeznie az elégett gázok kéménybe való elvezetéséhez. A biztonságos és gazdaságos üzemelés érdekében a kazánt csappantyúval szerelik fel. Azon kazánoknak, amelyeknek elvezető csatornája a házfalon át vezet a szabadba, nincs kellő szívóhatása, ezért ventilátorral vannak kiegészítve. A kor­szerű szerkezetű kazánokat még különböző kiegészítőkkel szerelik fel pl. mesterséges vízkeverővel, amely megakadályozza a vízkő lerakódását; automatikus szabályozóval stb.

Gázkazánok. A családi házak vagy nagyobb objektumok fűtésére a földgázzal, propán-bután gázzal vagy önálló propángázzal üzemelő kazánok alkalmasak. A legelőnyösebb a földgázfűtés. Ott, ahol nincs gázvezeték, a felhasználó a PB-gázt választhatja.

Igen elterjedt, hogy a vízmelegítőt csatlakoztatják a fűtési rendszerhez. A cégek nagy része csak fűtésre alkalmas kazánokat ugyanúgy gyárt, mint kombinált, azaz vízmelegítővel ellátott kazánokat. A kombi fali kazánokat csak egy fürdőszoba használati melegvíz-ellátására lehet alkalmazni, ha a rendszerben kettő vagy több fürdőszoba (zuhanyozó) van, akkor tárolós használati melegvíz-bojlert kell beépíteni. A tárolós használati melegvíz­bojler lehet direkt, vagy indirekt fűtésű.

A kondenzációs kazán

A kondenzációs kazánok vagy más néven égéshőkazánok a tüzelőanyagokat – elsősorban a földgázt – leghatéko­nyabban égetik el, ill. hasznosítják. A hagyományos kazánok a tüzelő-anyagok energiatartalmát csak részben alakítják át hővé. A veszteségek közül a legjelentősebb a füstgázveszteség, a kéményeken keresztül a szabadba távozó égéstermék hőtartalma. Ez a veszteség két részből tevődik össze: az égéstermék érezhető hője a távozó füstgáz hőmérséklete általában 120…200 °C, ennek hőtartalma nem hasznosul és a távozó vízgőz rejtett hője.

A kondenzációs kazánok nagyméretű hőcserélője és megfelelő kialakítása lehetővé teszi, hogy az égéstermék 30…40 °C-on – a harmatponti hőmérsékletnél (földgáznál 57 °C) kisebb hőmérsékleten – távozzon.

Akis füstgáz-hőmérséklet eredményeként az égéstermék hőtartalmának és a távozó vízgőz párolgási hőjének jelentős része a lakás fűtésére hasznosítható.

A kondenzációs kazán energiafelhasználása akár 40 %-kal is kisebb lehet a hagyományos kazánokénál. Ez azt jelenti, hogy a fűtés energiaköltségei is 40 %-kal csökkenhetnek.

A kondenzációs fűtéstechnika eredményeként csökken az elégetett ener­giahordozó mennyisége, így ugyanilyen arányban csökken a légkörbe kibocsátott káros anyag – a földgáz elégetésekor keletkező szén-dioxid mennyisége is. Köztudott, hogy a légkörbe kerülő szén-dioxid több mint 50 %-ban vétkes a föld káros felmelegedését okozó üvegházhatásban. A takarékosság eredményeként hosszabb ideig lesz elegendő a földön rendelkezésre álló, véges energiahordozó-készlet.

A kondenzációs kazán alkalmazási területe.

Minden régi és újonnan szerelt meleg vizes fűtési rendszernél használható, különösen jó eredmény érhető el az ún. kis hőmérsékletű, pl. padlófűtés, falfűtés esetében.

Radiátoros fűtésnél célszerű a 90/70 °C helyett maximum 80/60 °C rend­szert, vagy még kisebb hőmérsékletű rendszert tervezni. A radiátoros fűtésnél megfelelően kiválasztott szabályozással lehet növelni a konden­zációs üzem részarányát.

A kondenzációs kazánokhoz megfelelő kéményt kell kialakítani, figyelembe véve a mindig nedves égésterméket, és a kéményben is folytatódókondenzvíz kiválást. Ezért a kéményt párazáró anyagból kell készíteni. A kondenzációs kazánoknál általában kettős csövű rend­szereket alkalmaznak, a kazánt ún. zárt rendszerben üzemeltetik a szabadból, tehát nem használja fel a helyiség levegőjét. Ez a megoldás biztonságtechnikai, életvédelmi és energiatakarékossági szempontból is alegkedvezőbb. A középső csőben, amely anyaga lehet speciális minőségű műanyag is, vezetik az égésterméket, a külső csőben vagy más alakú csatornában pedig ezzel szemben az égéshez szükséges levegőt. A  meglévő szigeteletlen 130 x 130 mm méretű, falazott korábbi hagyományos kéménybe behelyezhető a 70…80 mm átmérőjű egyenes vagyflexibilis égéstermék-elvezető cső. A kémény így még mint egy utolsó hőcserélő működik, 1…2 % további energia-megtakarítást eredményezve.

A kémény építési költsége nem nagyobb, sőt sokszor kisebb, mint egy korszerű, szigeteléssel ellátott, hagyományos kazánkéményé. A régi épü­letekben lévő régi, falazott kémények átalakítása kondenzációs kéménnyé lényegesen kisebb költségigényű, mint egy hagyományos szigetelt kémény kialakítása.

A kondenzációs kazánok gazdaságossága. Drágábbak a hagyományos kazánoknál, az árkülönbség a nyugat-európai országokban általában 1…6 év alatt megtérül. Az árarányok várható változása miatt a megtérülési idő az elkövetkező időszakban hazánkban is csökkenni fog.

Elektromos kazánok. Az elektromos kazánok szolgálhatnak fűtésre és vízmelegítésre, amikor is a fűtőanyag értelemszerűen az elektromos energia.

Az elektromos kazán alkalmazása előtt meg kell szerezni az elektromos művek írásos engedélyét a beszereléshez. Ott, ahol az elektromos energia elosztása nem kellőképpen korlátlan, az elektromos művek nem fognak hozzájárulni a kazán bekötéséhez.

A családi házakban működő elektromos kazánok legkisebb teljesítménye 3kW, a legnagyobbaké meghaladja a 63 kW-ot. A kazánok háromfázisú vezetékkel csatlakoznak a hálózatra, a feszültség általában 3 x 230 V vagy 3 x 380 V. A kazánt fel kell szerelni önálló védőbiztosítókkal ellátott áramkörrel. Az elektromos kazán főbb előnyei: ökológiailag kifogástalan, csendes üzemelés, nincs szükség kéményre, tökéletes szabályozás, automatikus üzemelés, olcsó karbantartás, 99 %-os hatásfok,nem szükséges külön fűtőanyag hozzáadása.

A padlófűtés kialakítható új lakás építésénél és régi felújításakor egyaránt. Ugyanis egy olyan kis hőmérsékletű fűtési rendszernek, mint a padlófűtés, több előnye is van: először is – a hagyományos központi fűtés radiátoraihoz képest – a hő jóval nagyobb felületen sugárzik ki. Másrészt az ilyen fűtés hőmérséklet eloszlása sokkal kellemesebb klímájú helyisé­geket eredményez. S végül az energia megtakarítás sem elhanyagolható. Alapszabályként tekinthető, hogy minél nagyobb a fűtött felület, annál kisebb vízhőmérsékletre van szükség a meleg vizes padlófűtés esetében.

Rendszerint elegendő a padlófűtés vizét 40…45 °C hőmérsékletűre fel­melegíteni. A helyiségek átlagos hőmérséklete a mindenhonnan áramló meleg révén 2 °C-kal csökkenthető a fűtőtestes rendszereknél szokásos­hoz képest. így energia és természetesen költség takarítható meg, mivel minden egyes fok hőmérséklet-csökkentés mintegy 6 % energia megtakarítással jár.

Ha valakinek még a környezet védelme is fontos dolog, az a padló­fűtést természetesen olyan környezetbarát és kedvező energiahasz­nosítású hőfejlesztő berendezéssel kombinálhatja, mint a – lehetőleg harmadik generációs – kondenzációs kazán, napkazán (napkollektor) vagy hőszivattyú.

A padlófűtés csöveihez gyártott műanyagok közül a polibutilén az egyik legjobb anyag. Nagyon jól ellenáll az ütésnek, a súrlódásnak, szakadásnak, hajlítható, könnyű és valószínűleg a legdrágább is. Vannak, akik a padlószerkezetek négyféle kivitelezési módját kínálják.

A padlófűtésben lévő fűtővíz hőmérséklete szabályozható egy négyútú keverőszeleppel is, amelyet az időjárásfüggő szabályozó által irányított szervomotor vezérel. Funkciója és működése hasonló a központi fűtésnél látottakhoz, azzal a különbséggel, hogy a padlófűtésnél a fűtővíz hőmérséklete általában kisebb.

Minden fűtési rendszernek vannak előnyei és hátrányai. A padlófűtésnek több az előnye, mint a hátránya, ennek köszönhető gyors elterjedése. Az előnyök és a hátrányok összehasonlítása alapján az építtető eldönt­heti, hogy a hagyományos, radiátoros rendszert, a padlófűtést vagy a kettő kombinációját választja. A meleg vizes padlófűtési rendszer legfőbb előnyei:

A levegő hőmérsékletének megfelelő eloszlása – A levegő hőmérséklete más a padló közelében és más a magasabban lévő rétegekben. A levegő hőmérsékletének megoszlása függ a fűtés típusától, a hőátadás formá­jától. Valamennyi fűtéstípus, a fűtőtestek minden lehetséges elhelyezé­sének módja, helye közül a legjobb hőmérséklet-eloszlás a padlófűtéssel érhető el. Ennek köszönhetően, a helyiségben tartózkodók közérzete és hőérzete is jobb lesz. Nincs még egy olyan fűtési rendszer, amellyel jobb hőmérséklet-eloszlást lehetne elérni, mint a padlófűtéssel.

A fűtővíz kisebb hőmérsékletű – Egyértelmű, hogy a padlófűtés fűtővizének jóval kisebb a hőmérséklete, mint a konvekciós vagy radiátoros fűtés esetében. Ez további előnynek számít, a fűtőrend­szer elemeinek ugyanis kisebb terhelést kell elviselniük, a fűtőcsövek kisebb mértékű hőtagulásnak vannak kitéve, kisebb hőmérsékletű víz megfelelő hőt ad akkor is, ha a külső levegő hőmérséklete kicsi.

Kisebb fűtőanyag-fogyasztás – A hő sugárzással adódik át, a fűtőrendszer a padlón keresztül melegíti a levegőt, ez jobb hőmérséklet-eloszlást eredményez. Ezeknek a tényezőknek köszönhetően a helyiségben 2…3 °C-kal kisebb hőmérsékleten is jó a közérzet. 1 °C-os hőmérséklet­csökkenés 6 %-os fűtőanyag-megtakarítást hoz, 2…3 °C-os hőmérséklet csökkentéssel tehát 12… 18 %-kal kevesebb fűtőanyagra van szükség. Az egész éves fűtést figyelembe véve a konvekciós fűtéssel szemben az átlagosan 15 %-os megtakarításnak köszönhetően jelentős összeget takarít­hatunk meg.

Pormentes üzemmód – A meleg levegő csak nagyon lassan emelkedik, szó sincs olyan mértékű áramlásról, mint a konvekciós fűtés esetében. Mivel a levegőáramlás jóval lassabb, kisebb mértékben keveri fel a helyiségben lévő port. Higiéniai szempontból tehát nagyon kedvező a működése, elsősorban az allergiás emberek érzik meg a különbséget.

A fűtőrendszer nem foglal helyet – A radiátorok és a konvekciós fűtés egyéb elemei sok helyet foglalnak. A padlófűtés nem foglal helyet, nem is lehet látni, nem hat zavaróan a helyiségben. Ennek köszönhetően alkalmas minden lakószobába, különösen a reprezentációs helyiségekbe.

A padlófűtés kombinálható a konvekciós fűtéssel – Ma már nem okoz problémát, ha az egyik szobát radiátorral akarjuk fűteni, míg a másikban inkább padlófűtést alkalmaznánk. A jól megtervezett fűtőrendszer, minő­ségi alapanyagok használata és a színvonalas kivitelezés biztosítja, hogy ne keletkezzenek gondok a kombinált rendszerű fűtés üzemeltetésével. A műszaki megoldások ma már azt is lehetővé teszik, hogy egy helyiségen belül kombináljuk a konvekciós rendszert és a padlófűtést.

Választhatunk a közvetlen és a tárolós fűtés között – A padlófűtés lehet közvetlen és tárolós megoldású is, ami a radiátoros fűtés esetében elképzelhetetlen. A fűtőszőnyegre terített vékony betonréteg közvetlen fűtést tesz lehetővé, a vastagabb (10 cm vagy ennél is vastagabb) réteg azonban már tartalékolja a hőt, és tárolós rendszerként működik.

Bármekkora felület kifűthető vele – A padlófűtéses helyiségek alap­mérete bármekkora lehet, az egész kicsitől a több száz négyzetméterig terjedhet. Ez a fűtési rendszer lehetővé teszi a külső felületek, például udvarjárda, garázsfeljáró stb. fűtését is.

A padlófűtésnek természetesen vannak árnyoldalai, a fűtőrendszer kivá­lasztásakor ezeket is figyelembe kell venni:

Nagyon pontos munkát igényel – A bebetonozott csövekből, kábelekből vagy elektromos szőnyegekből álló fűtőrendszert a bebetonozást követően már nem lehet javítani, ezért nagyon gondosan kell előkészíteni. A beton feltörésével nemcsak a fűtés elemei sérülhetnek, hanem az épület statikája is megbomolhat. A szerelést ezért nem szabad elsietni, minden szerelési műveletet követően ellenőrizni kell a munka minőségét

A padló nagyon jó minőségű hőszigetelést igényel – Rossz hőszigetelés ese­tén a hő nagy része elszökhet a talajba vagy a padló alatti épületszerkezetbe. Mivel a fűtőtest a padlóba van építve, a hőveszteség sokkal nagyobb lenne, mint a radiátoros fűtés esetében.

Hol alkalmazható?

A sugárzó rendszerű padlófűtés mindenhol alkalmazható, a legkülönbözőbb célra szolgáló épületek legkülönbözőbb helyiségeiben. Általánosságban elmondható, hogy beépíthető mindenhová és alkalmazható mindenhol, ahol a padlócsempe, laminált parketta vagy vékony szőnyeg fektethető, amelyek csak minimális hővezetési ellenállást okoznak.

A lakásokban elsősorban a konyhában, fürdőszobában és egyes lakószobákban alkalmazzák. Beszerelhető azonban az előszo­bákba, benyílókba, garázsokba és más helyiségekbe is. A padlófűtést ugyanis nem kell szobahőmérsékletre beállítani, egyes esetekben elég, ha a helyiséget csak temperáljuk, hogy ne fagyjon meg az ott elhelyezett zöldség, gyümölcs vagy a hidegre érzékeny egyéb anyagok, például festék. Felesleges 20 °C-ra fűteni a benyílót is, a téli időszakban is bőven elég, ha a termosztátot 10 °C-ra állítjuk be.

A szegélyfűtés gazdaságos fűtési forma, mivel már kisebb hőmérsékleten is kellemes a hőérzet. Mivel a felmelegítendő keringtetett víz mennyisége kicsi, ezért a rendszer gyorsan reagál a szabályozásra.

A szegélyfűtés további előnye, hogy egyenletes hőmérsékletet biztosít, a padlónál ugyanolyan meleg van, mint kevéssel a plafon alatt. A külső falak mentén ún. hőfüggöny jön létre, ezáltal nem keletkeznek kellemetlen légáramlatok, és hidegebb részek sem alakulnak ki a helyiségen belül.

A szegélyfűtés segítségével akár 25% fűtési költség is megtakarítható.

Az egyenletes hőmérséklet-eloszlást eredményező szegélyradiátor megszünteti az egészségre káros, nem gazdaságos, túlfűtött zónákat, valamint a por, pollen és baktériumok keringését a levegőben.

Formatervezett alakjával minden enteriőrbe elegánsan és feltűnésmentesen illeszkedik. Lehet akár láthatatlan fűtőtest, amely harmonizál a falak, illetve a padlóburkolatok színével, de lehet dekorációs elem is a radiátor, amely formatervezett alakjával luxus külsőt kölcsönöz a lakásnak.

A fűtőtest gyors, szinte szennyeződésmentes szerelhetőséget biztosít.

A fűtőtest csekély helyigénye lehetőséget ad a lakás falfelületeinek teljes kihasználására.

Könnyű tisztán tartani, a radiátor karbantartást nem igényel.

Minimális vízigényű radiátor, amely így hosszú távon lehetővé teszi a fűtési költségek jelentős megtakarítását.

Ez a radiátor valójában a padló és a falfelület érintkezésénél futó, rendkívül csekély helyigényű szegélyfűtőtest. A fűtés technológiája a rézcsöves, alumínium lamellás rendszer, ami rendkívül hatékony: a lamelláknak köszönhetően a szegélyfűtőtest – méterenkénti 0,75 négyzetméternyi sugárzó felületével – nemcsak a tér levegőjét, hanem a falakat is fölmelegíti, így a falfűtés is megvalósul. Ez a radiátor már 2-3 Celsius fokkal alacsonyabb hőmérsékleten is biztosítja a hagyományos fűtés esetében tapasztalható hőérzetet, ezáltal 15-25%-os energia-megtakarítást eredményezhet. Szegélyfűtőtest használatakor az alacsonyan lévő hideg levegő felmelegedve lassan feláramlik a falak mentén, felmelegítve a teljes falfelületet, és mivel nem alakul ki észrevehető cirkuláció a falfűtés miatt, így a por sem keveredik fel.

A rendszer víztartalma a hagyományos radiátor alapú fűtés egynegyede, a padlófűtés viszonylatában pedig annak körülbelül tizede. A dinamikus hőleadó képesség és az alacsony víztartalomból adódó rövid reakcióidő újabb 10%-os energia megtakarítást tesz lehetővé. Minden egyes két méter hosszú radiátor szimpla és dupla kivitelben készül elkészítésre, melyek fűtőteljesítménye 220 W/m, illetve 400 W/m. A két méteres radiátor darabok elvághatók, toldhatók igény szerint.